KÉT DALNOK.

Egy völgynek oldalában,

Falucska végiben,

Két dalnok él szerényen

És egyszerűn igen.

A csattogány az egyik,

Egy bánatos fiú,

Megfosztá szépségétől

Őt a szerelmi bú.

A másik a pacsirta,

Alázva van porig,

Kopott fakó ruhát hord

S az út felén lakik.

De hogyha dalra kelnek

Pacsirta, csattogány;

Az egyik égbe kelve,

A másik lombhonán:

A bájoló zenére

Egész föld megvidul,

S rájok s reá az égnek

Örömkönyűje hull.