BEREND VITÉZ.

Csókért esenge Brend vitéz

Lánykájától ekkép:

«Csókot nekem, de édeset,

Lelkem leány, te szép!»

A kis leány, egy gyors evet,

Odább, tovább oson:

,Csóknak szuró fulánkja van,

Darázs ül ajkamon!’

«Hát mint a nap, szerelmed is,

És esküd is muló?»

,Tán esküm is, szerelmem is,’

Enyelg a kis bohó.

S haragra lobban Brend vitéz,

Tekintete sötét:

«Ki az, ki végett megtagadsz?

Hadd vágjam el fejét.»

Mig a török Budában ül,

Fej ott elég vagyon!

S Berend vitéz megy - győz, - megjön;

S nyugszik két hó karon.