«SÍRVIRÁGOK»-BÓL.

I.

Kert áll a városon kivűl,

Komor-sötét,

Lehullt gyümölcs, lehullt virág

Benn szerteszét;

Az életfáról hulltak ők,

Mert, oh a fát,

Te bús enyészet vad szele,

Szétszakgatád.

Ah! nékem is virult e fán

Egy élet-ág,

S az életágon egy gyümölcs,

Még csak virág;

De rombolásaid között

Nem nézted őt,

Elvitted kérlelhetlenűl

A drága nőt!

És véle elvivéd a szép,

A szép szemet,

A nőerény sok kincsivel

Gazdag szivet.

Elvitted lelkét a dusat

Képzelmivel,

A lángtüzest, tavaszvidort,

Örökre el!

Oh nincs e kertben több virág

Ily szép s derék,

Oh nincs a földön mint enyém

Oly veszteség!