HÁZI BOLDOGSÁG.

Arra már az ég malasztja

Itt a földön áradott,

A ki hölgyet nyert szivének,

S szép hölgyétől magzatot.

Bár kunyhóban béken él ő

Kis körében boldogan,

Két őrangyal, több kinek kell?

Van körötte untalan.

Egyik a hölgy hű szivével,

Fogyhatatlan kéjözön,

Másik a vidor fiúcska,

Minden órán új öröm.

Köztük egy félisten áll ő,

Keble szent érzelmivel,

Sírni nem tud örömében, -

Keble némán ünnepel.

Mert reá az ég malasztja

Már a földön áradott,

Angyalok közt él a földön,

Köztük azzá változott.