EMLÉKEZET.

Gyermek valék s szerettem,

Téged szerettelek;

De néma volt a gyermek,

S meg nem neveztelek.

Oly édes volt, oly édes!

A néma szerelem,

S e néma szent szerelmet

El sem feledhetem.

Epedve nézek egyre

A szép vidék felé,

Hol gyermek álmom éltét,

S ez álmait lelé,

Hol szép szemeid egéből,

Csak üdvöt olvasék,

S mondhatlan érzetemben

Szerettem s - hallgaték.

Feléd nyulok karommal,

Feléd ver a kebel,

S mindennap uj szerelmet,

Uj vágyakat nevel,

A vágy dallá lesz ismét,

Mint hajdan, ajkamon,

De ah! sem vágy sem ének

Közelb azért nem von!

A dal nem ér hozzádig,

Árnyat tapint a kéz,

A szív viszonláng nélkül,

A szem könyűbe vész;

A szép vidék közel van,

És távol van nekem;

S távolban és közelben

Borús marad egem.