A FEHÉR RUHA.

,Anyácska, végy beteg

Lányodnak új ruhát;

Fehéret, mint a hó,

Könnyet, mint lenge nád!’

«Fiam, jó gyermekem,

Annyi van, mint a fű

Kék, tarka, zöld, piros,

Ki tudja hány szinű.»

,Fehér ruhát nekem,

Fehéret végy, anyám,

Meg újra esd a szűz -

Az illik énreám! ’

S elhozták a ruhát,

Fehér az mint a hó,

A lányka hűlt, hideg

Testére símuló.

Fejénél gyertya ég

Viaszból hosszasan;

Mellette anyja sír,

Keserves kínosan:

«Fehérbe öltözél,

Szerette gyermekem!

Hogy istent angyalúl

Láthasd a mennyeken!»