AZ ÉN DALOM.

Költő ábránd álma nélkül

Életem mi lenne?

Ha nem álmot, e sovárgó

Sziv, mi mást ölelne?

Költő szive mint az Aethna,

Lángelem’ hazája;

Csak az élet jégfuvalma

Hót ne fúna rája!

Költő szíve mint a tenger,

Fél világra folyna;

Csak az ember szikla szíve

Benne gát ne volna!

Költő szíve mint a kék ég,

Csak malasztra nyilnék;

De a földön nincs meleg szív,

Mily vele betelnék!

Álmodom egy szebb világról,

Mint ez itt köröttem,

Melyben a föld még virágzóbb,

Szebb a nap fölöttem.

Sem szerelmem, sem hazám ez,

A hogy itt találom,

Élet álma, álmok élte

Te vagy én világom!