SZÁMADÁS.

Vágyjátok őt ismérni,

Az én szerelmemet,

Ki keblem országában

Szivem királya lett?

Ki rózsa-lánczra fűzte

Az énekek fiát,

Királyi asztalának,

Vidám troubadorát?

Egy barna kis leány az,

Oly barna mint csinos,

Kis ajka félcseresznye,

Kerekded és piros.

Éjfél adott hajának

Holló csillámu szint,

Sugár növése karcsu

A szirti nyárfakint.

Igaz-gyöngyöt teremtett

A lények istene,

S e drága, ritka gyöngyből

Lett csillogó szeme.

Teremte csattogánydalt;

S e dalból lett szava,

Kezén a Mátrabércznek

Legcsillogóbb hava.

És mind ezekbe lelket

Oly bájolót adott,

Oly május-ég-derültet,

Oly kellem-gazdagot,

Oly fürge és regényest,

És mégis érezőt,

Hogy legmerészb dalommal

Sem érhetem fel őt.

S most kérdjétek tovább is,

Ti hitlenek tülem,

E barna kis leánykát

Mikép szerethetem?