A TÁVOLBÓL.

Repülj, lágy énekem,

Susogló szárnyakon,

El messze, szép egem

Hol engem kéjre von,

Hol szebb a lány szeme,

Érzőbb a hív kebel,

S az ifju hő szive

Szent vágyban olvad el.

Lágyan, mint esti szél,

Búsan, mint csattogány,

Mely társért nyögdicsél,

Leljen az égi lány;

Sovárgó szárnyadon,

Mint esti fúvalom,

Epedve csattogjon

Szerelmi súgalom.

Suhanj be véltlenűl

Titkos-szerelmesen,

Ne halljon lesdi fül,

Ne lásson kandi szem,

Tiltott vidékemen

Lánykámat ott leled,

Hol május-téreken

Füzérkét köt neked.