AZ UJ TROUBADOUR.

Volnék szent éltü pap,

Vagy ájtatos barát,

Szün nélkül áldanám

Oltárom gyámolát,

Hogy asszonyt s szép leányt

Teremte szent kegye,

S őket kivétlenűl

Szebbnél szebbé tegye.

Volnék vitéz huszár,

Negédes és hamis,

Asszonyt és szép leányt

Imádnék akkor is:

Hevemben kedvökért

Még vért is ontanék,

S bért vitézségemért

Csókokban váltanék.

Volnék gazdag király:

Országom szépei

Lennének trónusom

Tündöklő ékei;

Bányákat tartanék

Számukra számosan,

S ah lenne szép ruha,

Gyémánt, gyöngy és arany!

De sem pap, sem király,

Sem bajnok nem vagyok,

Egy hő sziven kivűl

Egyébbel nem birok;

Szabad vidám fiú,

Magyar dalnok levén,

Hazámért, hölgyemért

Éneklek, élek én.

Éneklek harczot is,

Vitézlő őseket,

Elmult időkön át

Forró szerelmeket,

S dalban dicsőitem

A szende szép szemet,

A lábkát, mely alig

Lebeg a föld felett.

Hálómat így szövi

Szivemre ön kezem,

S selyembogár gyanánt

Hálómban benveszem;

De én mindannyiszor

Uj létre serkenek,

A hányszor ős hazát

S szép asszonyt zenghetek.