A KÉT HOLLÓ.

Bükágon éjsötéten

Holló vagyon,

Ül társa ellenében

A szirt-fokon.

Bükágról szól a holló:

,Én éhezem,

Mi lesz ma, barna rabló,

Eledelem?’

S a barna társ a szirton

Károgva szólt:

«Vitéz van ott az órmon,

Halvány és holt.

Pártütközetben hullt el,

Nincs fegyvere,

Mellette solyma nyögdel,

És hív ebe,

De Zille, nője, távol

A hűtelen,

Új férj karába’ tánczol

Dús termeken.»

S csattogja társa, szárnyát:

,Ez kell nekem!

Solymát te űzd, kutyáját

Én elverem!’

És szállt a két dögéhes,

Károgva szállt,

S a holt vitézen édes

Tápot talált,

Mig Zille, nője, távol

A hűtelen

Új férj karába’ tánczol

Dús termeken.