HALÁSZLEÁNY.

Kiment a lányka kis tavára,

A szőke fürtü Habilán,

«Fel, fel, halacska! fel horogra,

Mi kedved ott a tó alán?»

Arany halat fogott a lányka;

«Ereszsz anyámhoz, oh ereszsz!»

Sír a halacska - mond a lányka:

«Ne sírj, anyád a lányka lesz.»

Tovább, tovább sír a halacska:

«Ereszsz el engem, hagyd megyek

Édes hugomhoz.» - Mond a lányka:

«Hugod helyett hugod leszek.»

«Vár sírva nyögve kedvesem rám,

Ereszsz hozzája, oh ereszsz!»

«Menj, mond a lányka, kis szerelmes,

Ha van szerelmed, el ne veszsz!»

Még sokszor elment kis tavára

A szőke fürtü Habilán,

S a halra gondolt s kedvesére -

S egy könycsepp ült szemcsillagán.