ROMÁNCZA A KIRÁLYFIRÓL.

A királyfi hűs ligetben

Kis patak felett,

Andalogva, a habokba

El-elmélyedett.

A habokból vízfenékről

Lányka, mint az ég,

Mint a hattyu hófehéren,

Játszva feltünék.

Karcsu teste liljomozva,

Arcza rózsa volt,

Hónyakára bontakozva

Barna fürte folyt.

«Szép királyfi, hűs habokba

Szállj alá velem,

Hűs hab-árban lágy ölébe

Vár a szerelem.»

Szép királyfi arcza lángol,

Szíve vágy és ver.

«Bátoré a győzelemdíj,

Jer, királyfi, jer!»

És habot fog és halacskát,

Meg tovább lebeg,

S gyenge habbal mossa vállát,

Hí és enyeleg.

És alább száll a királyfi

S mind alábbra száll;

Nem lát örvényt, nem hall orkánt

Lányka hanginál.

«Szép királyfi hűs habokba

Mért jövél velem?

Csába látszat, játszi kép a

Nympha-szerelem.»

Szól a csába csalfa tündér

S átkarolja őt!

Nincs, oh nincs, ki mentni tudná

A vakonhivőt!