A LIGETHEZ.

Köszöntelek, te szép liget,

S szelid magányod árnyait,

E csergedő kristályvizet

S e fák vidám sudárait!

Köszöntelek -

A nagy világban kéjt én nem lelek.

E szív, e lágyan érező,

Nemesb hevűletért dobog;

Éretted, oh hon, szép s dicső,

Mely egykor földerülni fog, -

S érettetek,

Oh lány, s barát, ti hűk, ti kedvesek!

S te érted, elrejtett liget!

Hol szívem égi kéjt cserél,

Hol lelkem - e rideg sziget -

Önalkotott világban él,

S ti bennetek,

Kik égtek értem, s égek értetek!