KIS MADÁR.

Pintyőke kis madár

Lánykától megszökött,

Ugrál, repül, nevet,

A kerti fák fölött.

«Várj, várj! megfoglak én!»

Szól a lány, s érte mén.

Pintyőke kis madár

Csak ugrál, csak nevet;

Lánykának kis keze

Csak űz, csak hesseget, -

S pintyőke s lányka száll;

Vadász megettük áll.

Vadász kegyetlenül

Leejti kis madárt;

Szép lányka könyezi

A szörnyü, szörnyü kárt!

«Ne sirj, oh szép alak,

Hogy megbántottalak!»

Rossz vagy, kegyetlen is,

Meg nem bocsáthatok, -

Zokogva szól a lány,

Madárt hol kaphatok?

«Madárrá válom én;

Szeress, oh égi lény!»

S a lányka föltekint:

Madárnak nagy lehetsz;

Inkább szeretlek igy,

A mint vagy, ha szeretsz!

S vadásznak hő karán

Olvadva csügg a lány.