Esdeklés a Szerelmes után

1791

Ti boldogító érezések!

Ti ártatlan nyögdétselések!

Te, kit nem ért kivűlem más,

Titokkal tellyes húnyorgás!

Ti epedő gerjedezések!

Te néma eggyütt-múlatás! -

Ti eggybe-forrt ölelkezések!

Te édes el-ragadtatás! -

El-múltak - ah mindennek vége!

Öröm-napunk homályba tűnt,

Szerelmünk bájos édessége,

S boldog tsalódásunk meg-szűnt -

O Chlóris! élte nyúgodalmát

Kebledben hagyta kedvesed -

Utánnad sír - enyhítsd siralmát!

S hozd-fel az el-húnyt örömet!

Ha ütsz ismét Te boldog óra!

Melly kínjaimnak véget vet,

S ölembe zárja kintsemet?

Ha fordúl végezésem jóra? -

O Sors! ne nyújtsd keservimet

Tovább ez ál-vígság helyében:

S önnként le-teszem éltemet

Imádott Chlorisom keblében.