TISZTÚJÍTÁS

“Mért sereglesz hű nemesség?

Mért e víg indúlat?

Ünnep ez tán, melyre kebled

Édes lángra gyúlad?”

Vándor, a volt tiszti karnak

Vírad búcsunapja,

És kormányát a szabad nép

Még ma másnak adja.

“Bár ne szálljon, hű nemesség,

Bánat a cserére!

S győzelemben kit vezetsz föl

Honnod őrhelyére?”

Azt, ki lángszerelmet ígér

Népnek és hazának;

Azt, ki ránk mosolyg szelíden,

S nyér szivet magának.

“És te nem félsz, hű nemesség,

Hogy kerűlsz igába,

S a szelídnek még nyakadra

Hág fel büszke lába?”

Vándor, értünk hajh ne búsulj,

Kurta szám a három,

S három év ha lassan elfoly,

Törve minden járom!

Nagykároly, 1832. szept. végén