VÁNDOR REMÉNY...

Vándor Remény csapongva jár,

Örömre hív, de búra vár;

Távolra mint hajnal pirúl,

Közel sötét éjként borúl.

Tenéked, ó bús Szerelem,

E rózsabimbót szentelem;

Nyájas, piros, s illatja szép,

De hajh tövíse szívet tép!

Föld-e lakod vagy fenn az ég?

Ragyogj felém örök Hüség!

S virágra mint harmat ha húll,

Enyhítsd e kínt mely bennem dúl!

1826