VÁGY

Volnék csak kis madár,

Röpűlnék szárnyakon,

El, szép hazám felé,

Hű szívem merre von;

Túl erdőn, túl hegyen,

Merről a nap felkél,

Virúló part felett

Lyánykám hol búban él.

Lassan szállonganék

Mint esti fúvalom,

Forró szerelmeket

Csattogna bús dalom;

S elszenderíteném

A lyányt zengésivel,

Hogy édes álmain

Képem víradna fel.

Látnám, mint gyúl felém

Hullámzó kebele,

Hév ajkán, hallanám,

Nevem mint zengi le;

S az álomkép után

Felnyitván karjait,

Örömcsepp fénylené

Végig lángarcait.

Mint lepke harmatot

A rózsa bájölén:

O reszkető könycsepp

Felszívlak téged én!

S erőd balzsam gyanánt

Átfolyva mellemet,

Megenyhűl majd sebem,

Mely most kínnal temet.

Pest, 1826. nov. 1.