ECHO

Sziklai lyány, hívlak! “Hívlak”: felel éteri hangod;

Ím jövök, ah de lakod bús fala néma s üres!

Sziklai lyány, hol vagy? remegő ajak ami reád vár,

S hű karok, és szerelem mennyei lángja velek.

Csalfa te rejtve maradsz; epedő rezgése szavadnak

Hév vala, s kebled, mint szirti lakásod, hideg!

Cseke, 1825. máj.