RÉV ELŐTT

Szív életemnek vitorlája,

Hajtó szellőm a szerelem;

Lobog, ha ez fuvalt reája,

S sziklán, habon rohan velem.

Felhők s vihar pályám röptében,

S míg engem e veszély körében

Ezer halál zúg itt körűl,

Sem ég, sem föld nem könyörűl.

Nem messze zöld dombok virúlnak,

Virágszagot lehell a part;

Ó ég, s ím a habok simúlnak,

Lengő vitorlám arra tart!

Te bájsziget hű Kalypsója,

Ím itt áll a vándor hajója

Szélvész után a rév előtt,

Szelíden ah fogadjad őt!

Cseke, 1825. dec.