ALKONYI DAL

Nyögve kél az esti szellet,

Balzsamillat szárnyain,

Csolnakom száll a part mellett

Csörgő víznek habjain.

Csillag s hold a víz tükrében,

Zöld erdő partja mentében,

Bokrain száz rózsa leng,

Philomela köztök zeng.

Csattogó bájhangozatja

Mint ezüsthab ömledez,

Lelkem minden gondolatja

Lágy érzésbe sűlyedez.

Szívem habzik, mint az ének,

S cseppje hő szemem könnyének

Vízen, parton, erdőn túl

Ismeretlen tárgyért húll.

Ég, ó sátorod pompáján

Merre vonz a messzeség?

Leng egy csillag nyúgot táján,

Mely ott rózsaszínben ég.

Csillaga a Szerelemnek!

Habja mért dagad keblemnek?

Hozzád mért gyújt ily erő?

Idvesség tán tőled jő?

Cseke, 1825. máj.