Szent berek, itt hol örök vizeid forrása kicsordúl,
S illatozó partján habja csörögve lezúg;
S hol, puha fészke felett nyögvén philomela keservét,
Bokraid árnya közül csattog az éjjeli dal:
Fogd fel az elhagyatott szeretőt, ki lehajlik öledbe,
S rejtsd fakadó könnyét néma homályod alá.
Cseke, 1824. febr.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论