A NYUGTALAN

Lobogtattam vitorlámat,

Szélnek engedém sajkámat,

Jobb szerencse kebelén

Nyúgalmat hogy leljek én.

Csolnakom vész dörgésében,

S gyönge szellő lengzetében,

Sziklák közt, s zöld part megett

Majd sülyedt, majd lebegett.

S távol tenger sík tükréből,

Messzeföld narancsberkéből

Nyúgalom nem szállt hozzám:

S sorsom búsan átkozám.

Bódult! zenge az fennlakában,

Amit kergetsz így hiában,

- Nyisd fel tennen kebeled -

Légy bölcs, - s ottan felleled.

Cseke, 1824. febr.