CSOLNAKON

Ültem csolnakomban

Habzó vizen,

Hallék zúgni darvat

Röptébe fenn.

Röpűlsz égi vándor,

Föld s víz felett,

Vajha szállni tudnék

Én is veled!

Indúltál keresni

Más jobb határt,

Langy tavaszt, virítót,

S tenyésző nyárt.

Én is, hajh, keresnék

Szállván veled,

Más boldog határon

Hű fedelet!

Lelnék én tanyácskát,

És szép eget,

Hol telet ne látnék,

S búfelleget;

Hol teljes reménnyel,

Mint szivárvány,

Tűnne fel minden nap

Más nap után.

S ott, hol esti szél leng

Zöld fák közűl,

Forrás ömledezne

Kunyhóm körűl.

Isten hozzád csolnak,

S te vészes part,

Hű kegyes nyit ott rám

Remegő kart.

Ülök csolnakomban

Habzó vizen,

Hallok zúgni darvat

Röptébe fenn.

Röpűlj égi vándor

Föld s víz felett,

Sorsom, ah, nem adta

Szállnom veled!

Cseke, 1822. dec. 28.