A REMÉNYHEZ

Vad óceánnak mély hullámain

Vergődöm én és küzdöm a szelekkel,

S ah, képed minden este, minden reggel

Felém leng a két hajnal szárnyain.

Szelíd Remény, jobb kor szebb napjain

Mosolygva jöttél lángoló szemekkel,

De most borongasz barna fellegekkel,

Mint búcsuzó hölgy férje karjain.

Idv néked igy, ha mindent elvesztettem,

Ha tengerhabként duzzad bánatom,

Ne légyek elhagyatva, légy mellettem.

Im újra vészek árján hányatom,

Süvöltve röppen a vihar felettem,

S remegve száll rád végpillantatom.

1815-16 telén