AZ IVÓ

Hallottad-e a fülmilének

Lombjain miként foly bájos ének,

Míg hűsen esti szél kereng?

S ha fészkében a gerlicének

Hű pár nyögdellő csókja leng,

Érezni tudsz-e gerjedelmet?

Daloltam én is, ah, szerelmet,

Mint fülmilének dalja zeng,

S csókoltam én is hajdanában,

Gyúladva Lotti karjain,

Éltem mosolygó hajnalában!

Leszállt a hajnal, s álmain

A lyány is elszállt más ölébe,

De érette, sorsom ellenébe,

Nem zugott lantom hurjain

Kérő panasz s keserves átok.

Töltvén kezem habzó pohár:

Lágy csók s szerelmek dalja már,

Mondám, örökre isten hozzátok!

Pécel, 1814. aug. 11.