EGYKOR HOMÁLYOS...

Egykor homályos érzetek álmain

Borongva lengett képzetim angyala,

S ömlő pataknál s berkek éjén

Éteri képek után epedtem.

Sejdítve néztem téreiden, Olymp,

A messze felhők éjjeli táborát,

S felém varázsszemek mosolygtak,

S isteni szózatokon hevűlék.

Eltűnt az álom és üresen maradt

Titkos valókért lelkesedő keblem,

Nincs égi kép, nincs lenge fátyol,

S hesperi kert s ölelő Sylphida.

Ki hozza meg szép napjaimat viszont?

Ki szenderít el rejtekem alkonyán?

Hogy lepkeként szép álmaimnak

Rózsavirányi felett lebegjek.

Hagyd, follyon, Eros, háladalom neked!

Te nyájas arccal jősz s szeliden borúl

Tündérbáj ismét berkeimre,

S Elysion mosolyog körűlem.

Álmosd, 1813. aug.