JENNYHEZ [I.]

Jössz, mint Athena, lángszemekkel,

Jössz barnán kéklő hajfürtökkel,

Mint a Reménység angyala:

Igy tűn fel csendes kellemében,

A zöld bokornak enyhelyében

Árnyéklott viola.

Intesz a Múzsa kedvesének

S ím leng feléd a bájos ének

Olympi lantnak húrjain.

Ha lantom kebled isteníti,

Tekinteted dalom hevíti,

Mosolygván hangjain.

Kiszállunk a vad nép köréből,

S szedvén a gráciák kezéből

Nem hervadó virágokat,

Bennünk a szépnek hű szerelme,

Viruló csend és józan elme

Veszik lakásokat.

1813. szept. 26.