ÁTOK [1]

Láng vala keblemben, s ah késtél oltani lángom;

Szinte halék, s tőled nem jöve lyányka segéd.

Hívtalak, ah szaladál; ömlött szemem árja, nevetted,

S nem hallád, Echo mint veri vissza jajom.

Légyen egész éjjel - bár csókjaid árja habozzék

Arcán - mély aluvás, ó Chloe, pásztorodon.

Álmosd, 1813. jún.