A SZERETŐ

Óh Lotti! Lotti, higgyed,

Édes szeretni!

Hát mért kerűlöd Ámor

Rózsaláncait?

Nem messze egy patakhoz

Űltem a minap,

A nimfák énekeltek,

Lopva hallgatám -

Mosolygva énekelték

Ámor hatalmát,

Ámornak élnek ők is,

S hordják láncait.

Óh a szelíd kis istent

Ki nem szeretné?

Nélkűle életünket

Ki boldogítná?

Gyötrődni édesen, és

Égni édesen,

Gond nélkül sírni, lánc közt

Nem lenni rabnak,

Ez sorsa annak, aki

Ámor barátja -

Ó Lotti, Lotti higgyed,

Édes szeretni!

Hát mért kerűlöd Ámor

Rózsaláncait?

Debrecen, 1808 nyarán