VÁLASZTÁS

Vidéki a Szilágynak,

Völgyek, szelíd hegyek!

Itten fedezzen a sír

Engem tiköztetek.

Oly édes a setét sír,

A nyugalom helye!

De édesebb sehol nincs,

Oh! nincs, mint itt, sehol.

Ily édes a madárnak

A zöld lombok között,

Ha szél susog feléje,

S ringatja csendesen.

Siromra a berek majd

Hűs árnyékot bocsát,

Ledűlve fog nyugodni

Az útas síromon,

Siromra a tavasz majd

Űltet virágokat,

Virágokat keresnek

A lyánykák síromon,

S ott majd talán dalolni

Fogják szerelmeim,

S még egyszer a vidéken

Hangzik Lottim neve.

Oh Lotti! jőj te is zöld

Síromhoz akkoron,

Hintsél virágmagot rá,

De könnyeket ne ejts,

Bús életünk után a

Sírdombban nyúgoszunk

S álomban elmerűlvén

Eloszlunk csendesen,

Így a virágkehelyben

A harmatcsepp lehúll,

S ha feljön a meleg nap

Eloszlik, s nincs tovább.

Debrecen, 1809. jan.