Tollagi.

1822.

Kiballagék andalgva, gyöngyalak!

De ah írígy felhők zúgtak felettem,

S örömczélom bús áldozatja lettem:

Megáztam jól, de nem láthattalak.

Most, vad sors! elzárnak hideg falak;

Repüljön hát ez édes dal helyettem

Hozzád, kit első perczben már szerettem:

Lásd innen, mily buzgón óhajtalak!

Beteg vagyok; de szívem indulatja

Vigasztalásomúl azt mondogatja:

Hogy tán azon hódító játszi szem,

Mely nem rég oly sok szép reményt igére,

Egy-két könnyet gördít sirom kövére,

Ha meghalok - de azt alig hiszem.