Szerelem.

Félni, vágyni leskelődni,

Multon és jövőn tünődni,

Mig a jelen elillant;

S ha szép álmod el is éred,

Hőn várt s vajmi könnyű béred

Nem más, csak egy kopott lant;

Egy kisértő ijesztő váz,

Szépen festett omladó ház:

Egy dörmögő agg tündér,

Ki bár csak ismertet áldoz

S kegyével is unalmat hoz,

Még is mind uj adót kér.

A szerelem e csalfa szer,

Előbb czirógat, aztán ver;

A midőn táplál, emészt,

Mosolygva eget igér,

De ha meghül egyszer a vér,

Késő bánatot tenyészt.