Hadi ének Olaszországban.

1805.

Hadistennek vérrel festett

Zászlói már lobognak,

Öldöklésre szenteltetett

Mozsarai ropognak.

Ott áll - talpig beborítja

A dörgő por fellege -

Az ellenség; s villogtatja

Kardját büszke serege.

Dühösködve már reánk üt,

Hullnak bajnok vitézink,

Halált terjesztnek mindenütt,

Ritkúlnak már rendeink.

A térségen elszéledve

Holt tetemek fekszenek,

Kik magokat felszentelve,

A hazáért vesztenek.

Jőjjenek vérszomjuhozó

Despotának zsoldosi,[1]

Már annyi veszélyt okozó

Törvényes vad gyilkosi:

Itt állunk mi Hunniának

Rettentő bajvívói,

A dicső magyar hazának

Igaz, hű pártfogói.

Mi Árpád szabad népei

Mi bátran megütközünk,

S régi vérünknek hívei

Vagy elesünk vagy győzünk.

Egy az élet, egy a halál:

Azt kérdésre kiveti?

Vagy előbb vagy utóbb talál,

A bajnok azt neveti.

Rajta pajtás! ne félj tehát,

Itt a választó határ:

A mit a jó szerencse ád,

Élet, halál legyen bár.

Tekints dicső nemzetünkre,

Öld vágd az ellenséget,

S diadalmunk hoz nevünkre

Dicsőséget, életet.