A MI NYELVÜNK

Isteni bája a szép Hellasnak, római. nagyság,

Francia csín, és német erő, s heve Hesperiának,

És lengyel lágyság! titeket szép nyelvem irígyel.

S ti neki semmit nem irígyeltek? Nyelve Homernak

S Virgilnek, ha találtok-e mást Európa határin,

Mely szent lantotokat ily híven zengve követné?

Dörg ő a nem csikorog; fut ha kell, mint férfi fut a cél

Nem tört pályáján: de szaladva, szökelve, sikamva.

Lángol keble, ajakán mély bánat leble sohajtoz,

S mint te, olasz s lengyel, hévvel nyögdelli szerelmét. -

Hull a lánc, közelít az idő, s mi közöttetek állunk.

megj. 1836