KIS ÉS BERZSENYI

Különbözők és egyek arcaik,

Mint lenni kell a szép testvérekének,

Kik egy anyának nőttek karjain,

És bájaiban megosztva részesek.

Aranyszög fürtök ékesítik az

Egyiknek fenkölt homlokát, s cyane

Színét felűlhaladt nagy szép szemek

Szikráznak a játékos ív alól.

A másik barna selymet hullogat

Parosi márvány-vállain alá;

S mely isten álljon ellent, amidőn

E két sötét csillag tüzel reá?

Az egyik spartai karcsú szép leány,

Körűlaggatva a párdúc leplegével,

Kit a hegyekben sújtott meg nyila.

Lesbos nevelte a másikat, dalok

És lant zengése mellett; ezt mutatja

Fürtjei között az ionkoszorú.

Melyiké az alma? Ah, ki mondja meg?

Kiben kétségeim bíztos oktatót

Találni szoktak, Delphinek királya,

Szent és nagy isten! verd el a homályt,

S hogy bírja fényed, illesd meg szemem.

Triposodon gyúl a tömjén, s magas

Boltjaidat sűrű felleg tölti be.

Segíts! itt térdelek -

Ím a falon

Betűík lángolnak: Kedves nekem a

Nagy mester és a választott tanitvány.