RÁDAY

Én ujabb Mózes voltam, s népemet

Kihoztam a rabság hajlékiból,

S a hagymatermő hon helyett neki

Téj- s méz- s bor-folyta Kanaánt adék.

Fény oszlopában én a nép előtt

Megcsaptam a tengert, s nyílva állt az út;

Megcsaptam a sziklát, s folyt a patak.

Az új törvénynek kettős érctábláját

Lehoztam a Parnass szent bérciről;

S hatalmas jobbom azzal forgatá fel

Az undok tisztelet oltárait.

Lehúllt a fal, s a tábla fennmaradt!

Apoll kedvelte tiszta tettemet,

S bérűl öreg zöld kort nyújtott nekem,

S szépzengzetű lantot, s hattyúi dalt.

Kivette fürtjei közűl a borostyánt,

S hogy csendesen feküdjem árnya alatt,

Önnön kezével szúrta sírom mellé.

Nagy volt nevem s örökre nagy marad.