A TAVASZHOZ

A szép kikelet

Üzi a telet,

S zúzos förgetegét,

Bolyongó fellegét,

Lágy lehelleti

Messze kergeti.

Amit szemem lát

Hosszas bánatját

Szeleknek ereszti,

Víg kedvét éleszti,

S újult színre kél,

Hogy elmúlt a tél.

Még a madarkák

Félénkek s némák.

De majd nemsokára,

A tavasz szavára,

Előállanak,

S dalt indítanak.

Ah, a szép Cenci

Ide jő ma ki.

Ha a zöld ligetet

Az elkeseredett

Bús fülemile

Jajjal tölti be.

Oh vajha akkor

Valamely bokor

Mellé rejtezhetném,

S kényemre nézhetném,

Szép tekinteti

Mint kedvelteti:

S ha a pajkos szél

Lopva neki kél,

S sebes repületi

Leplét félreveti,

Szemérmes szemmel

Miként pirúl el.

Oh szép kikelet!

Verd el a telet,

S ha Cenci ide jő:

Olvadni késztető

Leheleteddel

Szívét lágyítsd el.

1787