AZ ÉN BOLDOGÍTÓM [2]

„Milliók közt sincs egy, kit a fene

Vak Ate ekként vett volna szabdalásba.

Ha megdühödve kapkod olykor másba,

Segélni azonnal kész az istene.

Ah engemet nem véd őellene

Sem ég, sem föld! E szörnyü bajvivásba

Lankadva dőlök újabb lankadásba,

S nincs ír, mely sebemen enyhítene.”

Megszánta éltemnek Eros kínjait,

S mond: Én enyhítem akit Ate sújta,

S bérűl ölembe tette le Sophiet.

És ím, mióta ő nékem áldást nyújta,

Bús éjjelemnek bájos mécset gyújta,

Nem érzem a vad csapkodásait.

1809 utáni változat