Szilveszter estén a kávéházban

És hazamentem és nem volt vacsor

S szóltam a szívemnek: Te beteg fasor,

Min régi, mázas emlékek csorognak,

Emlékei kihamvadt vacsoroknak.

Vacsor, vacsor, te rokokó ficsur,

Mea szobáján porló régi csür,

Emlékeim kútján ugy ülsz le mostan,

Mint ferde luk egy eldobott hatosban.

A hold, e négyszögű vas, énekel,

Oly messze a közel, nem érem el,

Jöjj gallérom, te fekete madár,

Mea, keringő úton szent batár.

Mea, te bég, leggazdagabb nyomor,

Most az agyam szorong, mint egy gyomor,

Ó, lábam, te szörnyü ferde kar,

Nadrágom rongyos... De nemes szivet takar.