Ma azt hitted, boldog vagy

Sacy von Blondel

Ma lementem reggel

Könnyű ruha volt a derekamon

Libegett és fölfelé fújta a szél

Alulról,

Mentem és azt hittem, nagyon boldogtalan vagyok,

Nagyon boldogtalan,

Mert mindenkitől mindent el kell vennem,

A gazdagtól a pénzt, a széptől a szépséget,

A koldustól az alamizsnát

És elszedni és harcolni

És nem bánni, dögöljenek meg

És haljanak meg értem

És jött a szőke fiú

És köszönt és elpirult

És egyszerre úgy éreztem, hogy nagyon boldog vagyok,

Nagyon boldog.

S mindenkinek mindent odaadok,

A ruhámat a derekamról,

Odaadom a szélnek, mert úgy akarja letépni.

A pénzt a szegénynek,

A csúnyának a szépet

És mindent, amim van

És aztán meghalok érte.