Költő pünkösdi éneke

Lankákon ballagok, alattam a szürcsölő trágya-

Lepte jó Föld szuszog, ballag velem, lép

Nagyokat öreg paraszt, botjára is támaszkod-

Va, integet felém, ahogy járok rajta

Kedvesemmel, olyan ez a homok, amin

Járok, dunántúli magyar föld,

Ráncosarcú, nagy-bajuszú, csipásszemű

Öreg, hümmög és krákog és köp

És ahogy ballagunk, billegünk,

Megállok, nem veszi észre

És kiballag ballagó lábam alól

És továbbsétál és én a levegőbe maradok.

És nézek utána, nyetenye, riska hé,

Hová szaladsz, de nem fordul meg,

Igy vádolok, kaszálva a légben,

Pünkösdre virradó magamtermette szarkaláb.