Naplómból

Tetőről már esővíz csordogál

Egy szürke négyszög ez a messzeség

Körötte álmos, ólmos, nedves éj

Csatorna csője csurgó vízben áll.

Az emeleten vén cseléd dalol

Lent vasalószag, száradó ruhák

Ma kezdődnek a gyárak, iskolák,

Sötét kapukban síró verkli szól.

Távol vizekre köd ereszkedék

S tompán feküsznek a mezők felett

Levágott törzsek, nedves barna dongák.

Most vége. Ez volt, ez lett volna még

Végső esélyem. Elvégeztetett.

És most Uram, bocsásd el a Te szolgád.

(1907)