TE DEUM

A szívem eláll, ha elgondolom:

Mégis min múlott? Néhány vakeset!...

- Ha egy véletlen bokron fennakad,

Mit ábrándunk ma "törvény"-nek hímez,

Találkozásunk e kis hazában?

Ó, higyjünk, kedves! Nem-hinni baj most!

Mert sok út véres, sok haza sírkert,

Mert más glinglangot szívharang nem tud,

Ha csucsujázza lágy boldogságát; -

Míg zúg a szél kinn, halottak járnak,

Tábori sátor sírlepedőjük,

Millió mártír,... hiába mártír...

- Jaj, higyjünk kedves! Add a kezed most!

Messze az árok... tőled elég volt,

Könnyem elég volt! - - Félúton intett

Kegyelmet néked, veszni indultnak,

Kegyelmet nékem. (Ó, daloljuk most!

"Te deum!" -, csak így érteni ezt meg)

- Hazák és útak felett az Isten.

1918