FELFÖLDI ROMÁNC

A Jézus meg Péter nagy fáradottan

Szállást kértek estennet egy majorban.

Ám kérleli az asszony: "Nincs helyem!

Nehéz órám megjő ez éjjelen.

A ház kicsiny. Zokon ne vedd, uram!

- Messziről jöttök? - A pitvarban van

Friss szalma. Azon elnyughattok épen!..."

És megköszönték az Isten nevében.

Éjfél előtt hördül nehéz nyögés.

Neszel Péter: "Segítsd uram a jámbort!"

"Eredj Péter, nézd meg milyen a hold?"

"Kinn jártam, uram, vérszín tűzbe volt."

"Fordulj be hát! Még nincs itt az idő;

Gyujtogató, ki most világra jő."

Éjfélkor hallik panaszos sirám.

"Tedd, hogy megszabaduljon már, uram!"

"Eredj megint és nézd: a hold milyen?"

"Nézvén - késformát vélek látni benn."

"Fordulj be hát! Még ez sem jó idő!

Embervért ont, ha most világra jő."

Éjfél után szörnyü jajszó üvölt.

"Uram, segélj! Uram, nem hallod-e?"

"A holdat Péter!"... A hold tiszta már.

Felhőtlen égből telt, fehér sugár. -

Most megbékél az Isten és a nő;

Ember születik. Betelt az idő!

És enyhe, szent csöndesség lőn a házban.

1907