TALÁLKOZÁS

Az asszony víg, dalos volt, - kacaja,

Mint hajnalidőn gerlice szava,

Felhangzott szüntelen.

A férfi nézte és ámulva szólt:

- Lám! Azelőtt ilyen szép sose volt, -

Én így nem ismerem!

Továbbment. S hogy talált egy szőke lányra,

Leült mellé és súgva magyarázta,

Hogy "mi a szerelem?"

Mikor füléhez hajlott mosolyogva,

Az asszony ránézett, féltőn, titokba:

- Igy sose bánt velem!

Nemrég, - szerelmük végső idejébe, -

Hogy együtt ültek, csendben, tépelődve

Magányos estvelen, - - -

Egyik se tudta még, hogy mi a gyásza, -

Akartak még, - s már nem tudtak egymásra

Rámosolyogni sem.

1902