VÁGYAK

Úgy-e, most jól áll a hajam megint!

És úgy-e, jól van szabva a ruhám?

Színes szalag, - csokorba szedve mind, -

Ilyen a szívem is, - könnyű, vidám.

El innen csak! Sokadalomba vágyom,

Ahol repkednek balga kacajok,

Futószerelmek szállnak tüzes szárnyon. -

Nagy, halálos jókedvet adjatok!

Mulatni akarok!

És mégis, mégis, - e homályos zúgban,

Csillapító csendben jobb volna tán, -

Itt csak valami néma, tompa bú van

És béketűrő, mélységes magány - -

Jobb volna itt maradni minden este

S az éjszakán, míg jön a virradat

- Behúnyni a szemem és várni egyre

Az idő, az idő míg elhalad

És betemeti azt a holt nyarat.

1902