VÁNDOR ÉNEK

Amerre járok, nő virág elég: -

Csak szaggatom, - te jutsz eszembe még.

A legszebb rózsát küldeném neked,

Hiába, - messze vagy te, nem lehet, -

Míg odaérne, elhervadna rég!

Van egy galambom, - a szárnya fehér, -

Azt küldeném el a válaszodér',

Sebes a röpte, - csakhogy - tudom én,

Ott van a fészke erdők peremén,

Ott elmarad, - nyomodba sohse ér.

És a szívemben - édes emberem,

A nóta is már hasztalan terem.

Ha záporok szele vinné, - - - de lásd,

Elszéled az messze völgyeken át,

Szívem dalát rábízni nem merem.

1902