ROKKA-MESE

Két harmatos rózsa két piros orcája,

Dalolva motollál Takarosné lánya.

- Pergőszavú rokkám, sebesen, szaporán!

Segítsen, siessen édes asszonyanyám!

Nem látja kigyelmed, - már zöldel a rétség,

Lánysorba nem érem gabonaérését!

Nem érti kigyelmed, - repce-aratásra

Színig tele legyen a nyoszolyó-láda;

Hó-patyolat vásznam csak szőjje, csak szőjje,

Meglát éngem abba, - visznek esküvőre...

Szakadós a fonál, - makrancos a kerek,

Szeretőm a révbe, - odavár, - kimegyek...

Hervadozó rózsa halovány orcája,

Takarosné lánya hej, de nagyon árva.

Gyöngy-kivarrott párta, repce aratásra

Megbomlott, elhullott, - tudj' a falu szája, -

Bomladozó gyöngysor a szava, beszéde:

- Szakadós a fonál, édesanyám, nézze!

Rozsdás lett a kerék, hogy nem szőttem régen,

- Kék violát szedni kinn jártam a révben,

Mátkakoszorúba, - parti füzek alatt.

Szegény kicsi rokkám, bé magáramaradt...

Nyugodjék kigyelmed, - megéri a nászom

Szemfedőnek elég, - sok is az a vászon.

1902